Ukrajna EU-tagsága: Európa retteg attól, hogy elveszítheti az olcsó ukrán munkaerőt

Az elmúlt hetekben egyre több területen válik világossá, hogy Brüsszelt és az európai országok jelentős részét mi motiválhatja az orosz-ukrán konfliktus elhúzására és miért sürgetik a kontinens legszegényebb és legkorruptabb országágának mielőbbi uniós csatlakozását.

A józan ésszel nehezen felfogható háborúpártiság egyik motivációja a gazdasági növekedés lehet, amelyhez elengedhetetlen a versenyképesség növelése, Európa pedig vesztésre áll a globális versenyben. A hatékonyság fokozására több megoldás is létezik, beleértve a technológiai fejlődést, a kutatást és az innovációt. Ezen a területen ugyanakkor nem lehet elérni gyors és azonnali eredményeket, mivel a folyamatok időigényesek.

A versenyképesség és a hatékonyság növelésének azonban van egy sokkal hatékonyabb és azonnali eredményeket hozó eszköze is: a jól képzett munkaerő bevonzása. Ez alapesetben nem jöhet szóba az elkeserítő európai demográfiai kilátások mellett: az Eurostat becslése szerint 

Az elmúlt években az is világossá vált, hogy az illegális migrációval nem kezelhető az Európát sújtó munkaerőhiány, amely még azokra az országokra is jellemző több ágazatban, ahol egyébként magas a munkanélküliség, például Spanyolországban és Görögországban. A nyugat-európai országok már felszívták a kelet-európai vendégmunkások zömét, amit jól mutat, hogy Romániából több millióan vállalnak munkát az EU valamely tehetősebb tagállamában. 

Nélkülözhetetlen a dolgos ukrán kéz

A legfrissebb adatok szerint az orosz-ukrán konfliktus kitörése óta 6,8 millió ember menekült el a háború sújtotta országból, Európába 6,4 millióan érkeztek. A menekültek célországai közé tartozik Németország, Spanyolország, az Egyesült Királyság és a nyelvi hasonlóságok miatt Lengyelország és Csehország is. Más uniós országokban is jelen vannak az ukránok, például Magyarországon is, ám az előbb sorolt négy országban annyira magas a számuk, amely már érdemben befolyásolja a gazdaságuk teljesítményét is.

Az ukránoknak a háború kezdete óta nem kell munkavállalási engedély ahhoz, hogy az unióban dolgozzanak. Ideiglenes tartózkodási engedélyt kapnak a háború elől menekülők, amellyel munkát is vállalhatnak. Ez jelentősen megkönnyítette a már korábban Európában munkát vállalók foglalkoztatása mellett a családegyesítéseket is.

Az európai országok már a háború előtt is az első számú célpontjai voltak az elvándorló ukrán munkaerőnek, mivel a keresetek lényegesen magasabbak, mint Ukrajnában. A háború pedig jelentős menekülthullámot gerjesztett, amelynek még most sincs vége, noha a harcok elsősorban az ország keleti részeit érintik, amely a belső migrációt jobban erősíti. Az ukránok ugyanakkor továbbra is nagy számban menekülnek külföldre a kényszersorozás elől.

Varsó valóban a háborúval jár jobban

A háborút legjobban támogató Lengyelország fogadta be az ukrán menekültek jelentős részét, a becslések szerint több mint egymillió főt. Ez nem meglepő, mivel két szomszédos országról van szó, ráadásul a nyelvi hasonlóságok miatt az integráció is egyszerűbb. A lengyel keresetek jelentősen nőttek az elmúlt években: míg az ukrán átlagkereset 350-400 euró havonta, addig a lengyel átlagfizetés 1300-1400 euró.

Lengyelország eredményesen integrálta az ukrán menekülteket, körükben a foglalkoztatottság meghaladja a 65 százalékot, vagyis mintegy 400 ezer ukrán dolgozik. 

Németországban szintén nagyjából egymillió ukrán menekült tartózkodik, ám foglalkoztatottsági arányuk a nyelvi különbségek miatt jelentősen elmarad a lengyeltől, nagyjából 20-30 százalék. A német átlagkereset meghaladja a bruttó 2500 eurót. A német munkaerőpiacon visszaeső kereslet ellenére Berlin jelentős munkaerő-tartalékként tekint az ukránokra, amely az óriási munkaerőhiánnyal küzdő ágazatok számára komoly lehetőséget jelent, eredményes integrációs programok segítségével.

Nagy-Britanniában és Csehországban szintén magas, 50 százalékot meghaladó az ukrán menekültek foglalkoztatása, vagyis a menekültek érdemben hozzájárulnak a gazdaság teljesítményéhez és – főként Csehországban – gyógyírt jelentenek a magas munkaerőhiány kezelésében.

– derül ki a felmérésekből. Így a munkaerőgondokkal küzdő fogadó országoknak nem véletlen, hogy érdekükben állna a harcok elhúzódása, vagy Ukrajna minél gyorsabb uniós integrációja.

Nem véletlenül készülnek hazatérni az ukránok

Érthető, hogy aggódnak a külföldi munkaerőre támaszkodó európai uniós országok, mivel a 2022 óta tartó háború csapást mért ugyan az ukrán munkaerőpiacra, ám a konfliktus ellenére 2024-ben már jelentősen nőttek a keresetek, a folyamat pedig idén is folytatódik. Az Ukrán Nemzeti Bank becslése szerint idén 16 százalékkal nőhetnek a reálbérek a 10 százalékot meghaladó infláció mellett is, ami kimagasló emelkedés. 

Az ukrán vállalatok ráadásul óriási munkaerőhiánnyal és a meglévő munkaerő elvesztésének kockázatával küzdenek. Ez a krízis jelentős bérfelhajtó erővel bír, mivel komoly verseny van a képzett munkaerőért. Az ukrán keresetek ugyanakkor még a jelentős, az IT szektorban például 110 százalékos bérnövekedéssel is jelentősen elmaradnak az európai fizetésektől.

Az ukrán IT szektorban volt a legmagasabb az átlagkereset tavaly, bruttó 450 ezer forintnak megfelelő összeg, amely még mindig töredéke a magyarnak, amely tavaly már meghaladta a bruttó egymillió forintot.

Mi vár a hazatérő ukránokra?

A felmérések szerint tehát a 6,4 millió Európába érkező ukrán menekült több mint fele visszatérne, ha befejeződnének a harcok. A háborús évek komoly munkaerőhiányhoz vezettek, a harcok sújtotta térségekben gyakorlatilag teljesen összeomlott a gazdaság: a cégek áttelepültek más országrészekbe, vagy megszűntek, az emberek pedig szintén elmenekültek, többségük Ukrajna nyugati területeire költöztek.

Az Európai Üzleti Szövetség (EBA) 2024 áprilisi felméréséből kiderül, hogy az ukrán cégek 74 százaléka küzd munkaerőhiánnyal. A 18-60 év közötti férfiak mozgósítása, vagyis a kényszersorozások a vállalatok 84 százalékát érintették, arányuk azóta vélhetően tovább emelkedett. Minden második ukrán cég elveszítette minden tizedik dolgozóját a háború kezdete óta.

Ahogy arról a Mandiner is beszámolt, Volodimir Zelenszkij elnök 2024-ben aláírta azt a rendeletet, amely meghatározza a „kritikus fontosságú vállalatokat”, amelyek például a szállításban, a közösségi közlekedésben, az egészségügyben, a mezőgazdaságban és más, kulcsfontosságú szolgáltatásokban tevékenykednek. Ezeknél a cégeknél a munkavállalók meghatározott részét elviekben nem mozgósíthatnák, de a gyakorlatban ezt nem veszik figyelembe a hatóságok.

Éppen ezért a cégek sem szívesen vesznek fel hosszútávra 18 és 60 év közötti, sorozható férfiakat, tartva attól, hogy őket bármikor elvihetik. Emiatt megnőtt a női munkavállalók iránti kereslet, míg sok cég a szolgáltatást korlátozta, beleértve az állami szolgáltatásokat ellátó állami cégeket is.

Európa visszacsábítaná az ukránokat

Ha sikerül tűzszünetet, majd békét kötni Ukrajna és Oroszország között, akkor Európának újra fokozódó munkaerőhiánnyal kellene szembenéznie. 

Az ukrán cégek a munkaerőért folytatott versenyben ráadásul globális összevetésben is példátlan fizetésemelésekről döntöttek. A már most is óriási munkaerő-keresletet ráadásul tovább fokozza a békekötés után az ország újjáépítése, amely várhatóan növeli a beruházásokat, az ukrán gazdasági növekedést pedig gyorsítja. Ez pedig megfelelő alapot adhat arra, hogy a bőséges álláskínálat a háború előtti szinthez képest jóval magasabb kerteseteket tegyen lehetővé, amelyből a most még Európában tartózkodó munkavállalók egy számukra megfelelő életszínvonalon élhessenek az anyaországukban.

Komoly veszélyt jelent ugyanakkor Ukrajnára nézve az uniós integráció, mivel a jelentősen magasabb európai keresetek idővel nagyszámú ukránt vonzanak ismét az uniós munkaerőpiacra, még akkor is, ha sokan a harcok végeztével átmenetileg visszatérnek az országba. Ezt vetíti előre Románia példája, ahol a munkaképes lakosság jelentős része, több millió román munkavállaló más uniós országban dolgozik, az elvándorlás ezáltal a háborús országokkal vethető össze, noha keleti szomszédunkban nincs fegyveres konfliktus. Azzal is érdemes mindenképp számolni a visszaáramló ukránok esetében, hogy az olcsó ukrán munkaerő letörhetné a béremelkedések dinamikáját is, hiszen a gyáraknak elég lenne rájuk támaszkodni a helyi munkások helyett. 

Nyitókép: Mandiner